2012. március 25., vasárnap

Varga Pincészet - Royal Badacsony késői szüret

Szakítottam részben a hagyományaimmal - ami annyit jelent, hogy a tokaji borokkal - és ma egy balatoni bor megkóstolása mellett döntöttem. De azért maradtam most is az édességnél, azaz egy újabb késői szüretelésű borral próbálkoztam. 
A Varga Pincészet Royal Badacsony névre hallgató 2010-es kései szüretelésű olaszrizlingje szerencsés választásnak bizonyult.


Elárulom, hogy az üveg hátulján olvasott szöveg csábított el: "Gratulálok ehhez a választáshoz! Ön vagy szakértő, vagy vállalkozó személyiség." Volt ott még sok minden, de nekem ez elég volt. Lehet, hogy mindössze egy jól sikerült marketingszöveg, de én "megettem", felhívás volt egy keringőre... Na nem tartom magam szakértőnek, szó sincs róla - de adott esetben szívesen vállalom az újdonságok kipróbálását. Márpedig ez több szempontból is bátor cselekedet volt szerintem...
 - egyrészt nem tokaji bort választottam, márpedig a szőlőből készített, számomra oly kedves édes nedűket eddig valahogy csak a Tokaji borvidékhez tudtam igazán társítani.
 - másrészt a Varga Pincészettel valahogy úgy voltam eddig, mint a Tokaj Kereskedőházzal. Nagy volumeneket készít, az pedig biztos nem lehet olyan finom, mint egy kézmíves pincészet remeke. No erre már a Tokaj Kereskedőház finom furmintja is rácáfolt. Nos újból itt egy kivétel, ami ugye erősíti a szabályt...

Azt épp a minap tanultam meg egy újabb szekszárdi borkóstolón (de arról majd valamikor máskor regélek), hogy az Olaszrizling száraz borként is igen szép, gazdag ízvilágot kínál. Épp ezért most a kíváncsiság is hajtott, vajon ilyen édes minőségében mit tud megmutatni.

Késői szürethez méltóan kellemes, kissé talán halvány aranysárga szín köszön ránk az üvegből. A pohárba töltve, megforgatva nem túl testes, könnyű bor benyomását kelti. Illata telt, édes-mézes, gyümölcsös, kissé talán a mandulát is idéző. Íze harmonikus, tökéletesen egyensúlyban érzem a savakat és a cukrot. Határozottan édes, de pont annyira, amitől még nem ragad össze a szánk. Elsőre gyümölcsös, friss íz köszön rám, némi levegőztetés után azonban már sokkal érettebb ízek jönnek elő. Kevés széndioxidot mutat, ami már egy érettebb bor benyomását kelti. Utóízében árnyalatnyi keserű mandulát is kiérezni vélek. 11%-os alkoholtartalma miatt is talán a könnyedebb borok közé sorolható. Ugyanakkor beltartalma, összetett, telt ízvilága miatt az édeskés, gyümölcsköretes főételeknek ugyanúgy jó kísérője lehet, mint a legtöbb desszertnek. Azt kell mondjam, tökéletes konkurenciája a tokaji késői szüreteknek, de akár egy szolidabb szamorodninak is.