Árpádhegy Pince - Tokaji aszú 2003

Az elmúlt héten minden este egy édes tokaji bort kortyolgattam - a tállyai Palota Borház Sweet elnevezésű cuvee-jét.

Fura módon képtelen voltam eldönteni, hogy mit is érzek vele kapcsolatban. Azt gondolom, egy iható, kellően édes borocska volt, furmint, sárga muskotály és hárslevelű szőlőkből készült 2008-ban. Kinézetre szép aranysárga, enyhén olajos lefolyású, szinte aszús jelleget mutató bort láttam. De sem az illatát, sem az ízét illetően nem tudtam igazán egyedi jegyeket felfedezni. Szóval mindössze ennyire tellett vele kapcsolatban...

Ezért aztán elhatároztam, hogy régi kedvencem, a szerencsi Árpád-hegy Pince egyik remekművével teszek ellenpróbát, felnyitok egy 2003-as, 5 puttonyos Tokaji aszút, vajon arról tudok-e érdemleges megállapításokat tenni?! Most a száraz borok kedvelőit arra kérem, ne figyeljenek ide...

Jó, el kell ismernem, nem azonos kaliberű borocskáról van itt szó, kérem szépen! Már eleve a 2003-as évjárat - ezen évszázad talán eddigi legjobb éve volt a tokaji borvidéken. Nem véletlen, hogy kimondottan ezt az évjáratot vettem ott, Szerencsen, személyesen Varkoly István szőlősgazdától. És nem csak egy üveggel, ha már...:-) Sajnálom, de kicsit elfogult vagyok, ha István borairól kell beszélnem... Ezt csak az értheti, aki ismeri a gazdát, hallgatta már a borairól, a szőlészetről, a termőföldről szóló beszámolóit, aki szívét-lelkét is beleteszi minden egyes palackba! Igazi kézműves remekek ezek, méltó vetélytársa a tokaji borvidék legnevesebb borászataiból kikerülő hasonló nedűknek!

Gyönyörű, tiszta, aranylón csillogó bor, mélysárga színe sejteti nemes tartalmát. Testes, méltósággal csurog le a pohár oldalán. A pohárba beleszagolva szinte orrba vág tömény illata, mely édeskés, jellegzetesen aszús, talán hársmézes, némi citrusos, érett sárgabarackos jegyekkel. Szinte látom magam előtt a töppedt aszúszemeket, amikből készült! Valójában illata ennek ellenére sem mutat olyan gazdagságot, amellyel ízeiben találkozom. Itt aztán töményen megkapom az előbb említett telt, mézes, kajszis, citrusos ízvilágot, leírhatatlan ízorgiában van részem, amin nem is csodálkozom, ugyanis 144 g/l cukortartalommal, ugyanakkor 7,4 g/l savértékkel olyan tökéletes egyensúlyban van ez az aszú, ami csak a legjobbaknak adatik meg. Hihetetlenül édes, ugyanakkor kellően savanykás ízösszetevőinek köszönhetően egy pohárka erejéig talán még azoknak is merem ajánlani, akik nem annyira az édes borok kedvelői! Mert ezt meg kell kóstolni ahhoz, hogy az ember rájöjjön, mit is jelent nekünk TOKAJ, miért olyan különleges része ez a világnak! Nincs még egy hely a Földön, ahol ezek az ízek ilyen módon megvalósíthatóak lennének! Én magam nem tudom, hogyan fogom megállni, hogy ne igyak meg mindjárt még egy pohárkával belőle! A feléig sem jutottam ennek a beszámolónak és már üres volt a poharam...:-( Ezt a bort nem sütemények kísérőjének ajánlom! Nincs az a sütemény, amelyik versenyre kelhetne vele! Ezt így, önmagában kell megkóstolni, ízlelgetni, mellette kellemesen elbeszélgetni, vagy csak egyszerűen elmélkedni, élvezni a napsütést, amit körénk varázsol! Szerencsére ezek az ízek sokáig elkísérnek, kellemes, savanykás utóízét még mindig érzem!


Ha tehetitek, legalább egyszer kóstoljatok meg egy igazi tokaji aszút! Ne a nagyáruházak alsó polcairól válasszátok és legyen legalább 5 puttonyos, valamelyik jó hírű tokaji pincészettől! Akkor szerintem Ti is fogjátok tudni, miről is beszéltem most. Persze a legjobban akkor jártok, ha a Tokaji borvidékre el tudtok jutni és ott, megbízható helyen kóstoljátok meg a boraikat. Akkor viszont ne hagyjátok ki Szerencsen az Árpád-hegy Pincét! Sem a boraiban, sem a vendéglátásban, sem pedig az igen kedvező áraiban nem fogtok csalódni! Egészségetekre!