2012. január 22., vasárnap

A krumpli

Borbás Mária (Vidékiesen Marcsi)- aki mostanában hétről hétre a Gasztroangyal mellett a Négy szellem című műsor műsorvezetőjeként is egész színvonalas programot nyújt az MTV 1 palettáján - előző heti műsorában "krumpliforradalmat" hirdetett:
http://videotar.mtv.hu/Videok/2012/01/14/18/Gasztroangyal_2012_januar_14_.aspx
A lényege az lenne, hogy együnk rendes burgonyákat, ne azt a Hipermarketekben és a legtöbb zöldségesnél kapható "szemetet", amiről még az sem derül ki, hogy sütni vagy főzni való-e. Te tudtad, hogy mennyiféle krumpli létezik? Hogy van lila és piroshúsú is? (www.lilaburgonya.hu/hu) Hogy egyáltalán melyik mire jó (főzni, sütni, salátának, chipsnek)?

  

A műsora annyira magával ragadott, hogy elhatároztam én is a tettek mezejére lépek és eztán csak valami jobb fajta burgonyát leszek hajlandó vásárolni és felhasználni. Na ez nem is olyan könnyű, mint amilyennek látszott...

Először a kanizsai piacra tévedtem be, ahol minden árusnál ugyanaz a két fajta hálós/zsákos krumpli volt kapható. A sárga inkább sütésre való - ha jól tudom -, a piros héjú pedig inkább főznivaló és salátákba jó. De ezt is a Borbás Marcsi műsorából tudom ám, nem a piacon volt kiírva. A piacon mindössze annyi derült ki, hogy magyar krumplit árultak mindenhol. Ennél többet nem is lehetett kideríteni. Ha valaki Ella krumplit vagy Rózsa krumplit emleget, akkor ne dőljetek be! Az előbbi már nem létezik, az utóbbiak meg több tucat változata létezik, de a "rózsa" csak amolyan gyűjtő név, gondolom minden rózsaszínű héjú burgonyára ráfogható...

Nem hagytam a dolgot annyiban, tovább mentem a kutakodásban és a pécsi Vásárcsarnokban több sikerrel jártam, itt az egyik árus árult kifli burgonyát. Na ez is gyűjtőnév ám, de már egy szűkebb kört jelent, sárga vagy piros húsú változata is van (Somogyi kifli, Chérie, Red magic, Labella, stb.). A honlapokat böngészve valószínű a Chérie fajtát találtam ennél a pécsi árusnál és vettem is belőle mindjárt lelkesen pár kilót.  Ez egy pirosas héjú, jellegzetesen hosszúkás, szabálytalan formájú krumplifajta, nem túl könnyű pucolni a bütykössége miatt, de már hámozás közben is éreztem, hogy valami rendesebb burgonyával van dolgom, mivel masszív, kemény volt, semmi rohadás és egyéb krumplihibák, ami miatt sokszer eddig akár a felét is ki kellett dobni. Majd felhajtok valahol Somogyi kiflit is, ami szintén jó hírű fajta, sárgás héjú, jó ízű, főzni való, de sütve is jó. Ja és az áruk alig több, mint annak a szemétnek, aminek a fele a kukában végzi.

  

Én nem vagyok valami nagy szakács, de nem bírtam ki a hétvégi ebédig, pár krumplit megfőztem (persze túlfőztem) és eredetileg azt terveztem, hogy én is amolyan két ujjnyi vastag karikákat vágok, azt egy kis margarinon kétoldalt megpirítom, oszt jól megeszem... De mivel a krumpli túl jól megfőtt, inkább hagymás törtkrumplira váltottam. A hagymát durvára vágva megdinszteltem, aztán rászórtam a megpucolt kiflikrumplikra, kis margarint rákockáztam, hogy lágyabb legyen a végeredmény, meg is sóztam és ezt így együtt szépen összetörtem, jól bekevertem. Némi hirtelen elkészíthető fasírt golyócskák kíséretében bizony jól belaktam belőle, tényleg finom ízű ez a krumpli.

Azért az igazi főpróba a hétvégén asztalra kerülő Brassói volt, amit a feleségem igen jól tud elkészíteni - persze ő azt is tudja, meddig kell a krumplit főzni-sütni, hogy jó is legyen és mégse essen szét... A kiflikrumpli nála is jól vizsgázott, a Brassóiban a krumpli isteni jó volt, ízre is, állagra is. A végén már megkértem, hogy vigye el előlem a tálat, mert egyszerűen nem bírtam abba hagyni... Még délután is folyamatosan rájártam, hiszen hidegen is tökéletes volt. Sajnos úgy elfogyott, hogy még a lefotózása is elmaradt. Na majd legközelebb igyekszem bepótolni!

Tanulság: éljen a "krumpliforradalom"! Ezután nem csak a borokból és pálinkákból válogatok, a burgonyát illetően is megpróbálok több fajtát kipróbálni, megkóstolni - a jó beszerzési helyeket felderíteni. Remélem sikerült Neked is kedvet csinálnom hozzá!

Árpádhegy Pince - Tokaji aszú 2003

Az elmúlt héten minden este egy édes tokaji bort kortyolgattam - a tállyai Palota Borház Sweet elnevezésű cuvee-jét.
Fura módon képtelen voltam eldönteni, hogy mit is érzek vele kapcsolatban. Azt gondolom, egy iható, kellően édes borocska volt, furmint, sárga muskotály és hárslevelű szőlőkből készült 2008-ban. Kinézetre szép aranysárga, enyhén olajos lefolyású, szinte aszús jelleget mutató bort láttam. De sem az illatát, sem az ízét illetően nem tudtam igazán egyedi jegyeket felfedezni. Szóval mindössze ennyire tellett vele kapcsolatban...

Ezért aztán elhatároztam, hogy régi kedvencem, a szerencsi Árpád-hegy Pince egyik remekművével teszek ellenpróbát, felnyitok egy 2003-as, 5 puttonyos Tokaji aszút, vajon arról tudok-e érdemleges megállapításokat tenni?! Most a száraz borok kedvelőit arra kérem, ne figyeljenek ide...


Jó, el kell ismernem, nem azonos kaliberű borocskáról van itt szó, kérem szépen! Már eleve a 2003-as évjárat - ezen évszázad talán eddigi legjobb éve volt a tokaji borvidéken. Nem véletlen, hogy kimondottan ezt az évjáratot vettem ott, Szerencsen, személyesen Varkoly István szőlősgazdától. És nem csak egy üveggel, ha már...:-) Sajnálom, de kicsit elfogult vagyok, ha István borairól kell beszélnem... Ezt csak az értheti, aki ismeri a gazdát, hallgatta már a borairól, a szőlészetről, a termőföldről szóló beszámolóit, aki szívét-lelkét is beleteszi minden egyes palackba! Igazi kézműves remekek ezek, méltó vetélytársa a tokaji borvidék legnevesebb borászataiból kikerülő hasonló nedűknek!

Gyönyörű, tiszta, aranylón csillogó bor, mélysárga színe sejteti nemes tartalmát. Testes, méltósággal csurog le a pohár oldalán. A pohárba beleszagolva szinte orrba vág tömény illata, mely édeskés, jellegzetesen aszús, talán hársmézes, némi citrusos, érett sárgabarackos jegyekkel. Szinte látom magam előtt a töppedt aszúszemeket, amikből készült! Valójában illata ennek ellenére sem mutat olyan gazdagságot, amellyel ízeiben találkozom. Itt aztán töményen megkapom az előbb említett telt, mézes, kajszis, citrusos ízvilágot, leírhatatlan ízorgiában van részem, amin nem is csodálkozom, ugyanis 144 g/l cukortartalommal, ugyanakkor 7,4 g/l savértékkel olyan tökéletes egyensúlyban van ez az aszú, ami csak a legjobbaknak adatik meg. Hihetetlenül édes, ugyanakkor kellően savanykás ízösszetevőinek köszönhetően egy pohárka erejéig talán még azoknak is merem ajánlani, akik nem annyira az édes borok kedvelői! Mert ezt meg kell kóstolni ahhoz, hogy az ember rájöjjön, mit is jelent nekünk TOKAJ, miért olyan különleges része ez a világnak! Nincs még egy hely a Földön, ahol ezek az ízek ilyen módon megvalósíthatóak lennének! Én magam nem tudom, hogyan fogom megállni, hogy ne igyak meg mindjárt még egy pohárkával belőle! A feléig sem jutottam ennek a beszámolónak és már üres volt a poharam...:-( Ezt a bort nem sütemények kísérőjének ajánlom! Nincs az a sütemény, amelyik versenyre kelhetne vele! Ezt így, önmagában kell megkóstolni, ízlelgetni, mellette kellemesen elbeszélgetni, vagy csak egyszerűen elmélkedni, élvezni a napsütést, amit körénk varázsol! Szerencsére ezek az ízek sokáig elkísérnek, kellemes, savanykás utóízét még mindig érzem!


Ha tehetitek, legalább egyszer kóstoljatok meg egy igazi tokaji aszút! Ne a nagyáruházak alsó polcairól válasszátok és legyen legalább 5 puttonyos, valamelyik jó hírű tokaji pincészettől! Akkor szerintem Ti is fogjátok tudni, miről is beszéltem most. Persze a legjobban akkor jártok, ha a Tokaji borvidékre el tudtok jutni és ott, megbízható helyen kóstoljátok meg a boraikat. Akkor viszont ne hagyjátok ki Szerencsen az Árpád-hegy Pincét! Sem a boraiban, sem a vendéglátásban, sem pedig az igen kedvező áraiban nem fogtok csalódni! Egészségetekre!

2012. január 16., hétfő

Szőlőskert Étterem Nagykanizsa

Ma a nagykanizsai Szőlőskert Étterembe csaltam el egyik üzleti partneremet ebédelni.

Ez az étterem régi kedvencem, igényes és változatos konyhája van. Magyaros jellegű, de azért mindenki találhat kedvére való fogást. Most pl. - a disznóölések időszakában - külön "malacos" ételsort is kínálnak a kocsonyától a disznótorosig.


Italnak most is Spécit választottam és elégedetten konstatáltam, hogy nem kellett bővebben kifejtenem, mit szeretnék. A fél literes "dózist" külön kancsóban kaptam, kedvem szerint tölthettem át a pohárba. Tetszett ez a megoldás. Ráadásul a színe teljesen olyanra sikeredett, mint a szűretlen söré, szóval nem is volt olyan csúnyácska, mint amilyenre én szoktam kikeverni ezt a Cola-narancs keveréket...

Ilyen hidegben mindig jól esik a forró leves, mi sem hagytuk ki: 
"Vadraguleves vargányával és burgonya-gombóccal". Én csak csészével kértem, mert a második fogásból nem tudtak kis adagot adni - és én egy tartalmas ragulevessel önmagában is jól tudok lakni. A ragulevesben ritkán csalódom... Kimondottan finom volt, jól megfőtt apró húsdarab-kákkal, tárkonyosan, kis burgonya-gombóckákkal. A vargánya illata kiválóan kiérződött. Még pár citromszeletet is kaptunk a leveshez, ha kicsit savanykásabban szeretnénk. De épp jó volt így!

Főfogásként megint olyasmit választottam, ami a körettel csábított el:
"Göcseji vargányás csibetekercs tejfölös dödöllével". A tócsni mellett ez a köret a másik gyengém... Úgy tűnik Somogyban, Zalában gyakrabban szerepel az étlapon - szerencsére.:-) Nem derült ki az étlapról, hogy a vargánya egy ízletes tejfölös szószba ágyazva kíséri a husit és dödöllét, de nagyon kellemes volt az összhang. A baconbe göngyölt csirkemelltekercsek belül még egy kis tölteléket is rejtettek, a dödölle finoman le volt pirítva, szóval jó volt, na. Viszont a mellé kikért tejfölös-kapros uborka saláta már nem volt a legjobb választás... Nagyon ízletes volt a saláta is és legalább nem az a szokásos sima "ubisali", de a két tejfölös étel frankón ütötte egymást. Ehhez - ha valaki már olyan megátalkodott, mint én és a tejfölös szósz ellenére is salátát kíván mellé, akkor - inkább illett volna hozzá valami rendes savanyúság. Úgy emlékeztem, hogy ez az étterem inkább az ízletes étkeiről, mint az adagok nagyságáról nevezetes - de most nem sajnálták tőlünk a finom falatokat, így megint - mint általában - nem maradt hely a desszertnek.:-( Pedig lett volna azok között is kedvemre való... 



Desszertre tehát már nem maradt kapacitásunk, de egy kávét-kapuccinót azért jól esett a végén még elszürcsölgetni. Én ritkán kávézom, inkább a kapuccinot részesítem előnyben, ráadásul sok cukorral, sok habbal, ha már lehetséges. Itt ezzel sem volt gond, minden megvolt benne. Elnézést a kissé homályos fotóért...

A kiszolgálással is elégedettek voltunk - figyelmes, udvarias fiatalember leste minden kívánságunkat (nem volt teltház...:-) ). Az ételek "menetrend szerint" érkeztek és a végén sem volt probléma, mikor csak utólag jeleztem, számlát is szeretnék. Apropó azért pénzt vigyen magával, aki ide készül!:-)





2012. január 13., péntek

Mala Garden

Ma megengedtem magamnak egy kis kényeztetést - és Siófokon járva útba ejtettem a kedvenc éttermemet.


Most sem csalódtam, ez a hely egyszerűen tökéletes! Közvetlen Balaton-part, sajátságos hangulat, nemzetközi ízek... Közben kellemes, nem túl hangos zene szól. Csak a hangulatomtól függ, hogy épp a magyaros, mediterrán, mexikói vagy akár thaiföldi ízvilágot választom.


Inni például Spécit kértem. És itt nem néztek rám furcsán, pontosan tudták, hogy mi is az!
Ti is tudjátok? Egyszerű: 2 rész Cola + 1 rész narancs. Bár szerintem jobb Pepsivel. És a narancs lehet narancsjuice vagy Fanta. Ízlések és pofonok. Ez a ronda de finom kategória...:-)))

Talán most már ki is találtátok, miért épp "Spéci" a gasztroblogom neve: hát a fentiek miatt. Mivel ez az egyik kedvenc italom és ezt tudja jól az én édes kislányom is, aki nekem ezt a blogot megalkotta!:-) Itt és most is köszönöm Neki!

Előételnek maradtam a leveseknél: mexikói sajtleves csirkével, paradicsomos salsával és tortillával. Szerintem kicsit hamar kiért vele a pincér, magyarul minimum "félkész" alapanyagokból dolgozhatott a szakács, de nem mindegy, ha finom volt? Sajtleves mexikói fűszerekkel, mellé saját készítésű salsa, amibe tortillákat mártogathattam. És persze az ízléses tálalás! Nagyon jópofa volt így együtt ez a kombináció!


Amíg kihozták a második fogást, kicsit volt időm nézelődni és gyönyörködni a téli Balaton-partban. Imádom, hogy az asztalom mellől látszik a víz! Sőt nyáron egyenesen ki lehet ülni közvetlenül a vízpartra (egészen oda a kukákon túlra kiépített pódiumra...). 



Főételnek kacsamellet kértem camemberttel, zöldborsó pürével és tócsnival. Megvallom a tócsni a gyengém, szerintem azért döntöttem e mellett a fogás mellett. De így utólag teljesen elégedett vagyok a választásommal. A kacsamellet jól átsütve kértem, mivel nem mindig volt szerencsém a rozé változattal - és tényleg rendesen meg is volt sütve. Természetesen rajta volt egyik oldalon a kacsa bőre is, ahogy illik. Enélkül az íze sem lenne olyan finom! Szóval minden úgy volt, ahogy a nagykönyvben meg van írva, bár a "héja" sülhetett volna picit ropogósabbra, mert így aprócskát elrágódtam rajta... A tócsni pedig az én kedvenc körítésem (igazából önmagában is igen szeretem), nagyon jól illett ehhez a fogáshoz - és amint látjátok, a tálalásban is jó '"alapot" szolgáltatott. A camembert sajt, a zöldborsópüré és a szintén édeskés barnaszósz-féle is teljesen összhangban volt, igazán jól összepasszolt minden! Na és a szervírozás az itt is hibátlan volt! Ugye milyen jól néz ki? Még most is összefut a nyál a számban!


Ugyan ezek után már nem is voltam igazán éhes, dehát láttam, amint a pincér kivitt valami fantasztikus desszertfélét az egyik asztalhoz - és nem bírtam ki, hogy én is ne kérjek egy ugyanolyant: epres-túrós császármorzsatorta. Hát ez valami fantasztikus volt. A császármorzsa túróval tortává építve, meglocsolva finom eperszósszal és persze eprekkel. Az a taréj a tortán nem tudom, miből lehetett, de ropogós volt és finom! A sárga bogyós dekoráció pedig a physialis - én a hidegtálas fogadásoknál is a dekorációt szoktam először megenni, ő sem maradt ott a tányéron...:-) Az egész úgy ahogy volt, maga volt a csoda! De szerintem a fotót látva ezt talán Ti is eltudjátok képzelni!


Nos ennyi finomság után már levegőt is alig kaptam... De hát ezt nem lehetett kihagyni! Ha ilyen fajta kényeztetésre vágytok, bárkinek szívesen ajánlom a Mala Gardent! Érdemes megemlítenem, hogy a kiszolgálás is hibátlan volt! A pincér figyelmes volt, mindig jókor jött és minden kérdésemre készségesen válaszolt. Ja és ugyanolyan szép golyó feje volt, mint most nekem...:-) Úgy láttam, hogy ez ott "egyenviselet", mert a másik pincér kobakja is ilyen tar volt...:-))) Na és persze azt is tudni kell, hogy nem ez a legolcsóbb étterem a Balatonparton, de tuti az egyik legjobb! És hát egyszer élünk...


Brilliáns pálinka-kóstoló

A tegnap estém igen kellemesen telt, hiszen a Brill Pálinkaház nem kevesebb mint 9 (!) igen finom nedűjét kóstolhattam végig barátaimmal, volt amelyikből még vissza is kóstoltunk a végén. Ki a fene gondolta volna, hogy így bírjuk a piát...:-)))


Azt hiszem nem én vagyok az egyedüli, aki eddig csak igen keveset hallottam a Brill pálinkákról - viszont nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ebbéli hiányosságomat sikerült pótolnom!

Köszönet érte házigazdáinkon kívül drága feleségemnek is, aki vállalta, hogy egy ilyen este után hazafuvaroz minket! Na de végülis be sem rúgtunk igazán...:-)

A program egyébként a szekszárdi Borkultúra Szabadegyetem rendszeres havi össze-jöveteleinek egyike volt:  
http://igyk.pte.hu/files/tiny_mce/File/boregyetem/BSZEmeghivo_20120111.pdf.  

Irigykedve láttam, hogy a társaság nagy része már igen otthonosan érezte itt magát, valószínűleg a sokadik ilyen szeánszon sajátítja el a kulturált alkohol-fogyasztás rejtelmeit... A színvonalas szervezés nagy hozzáértésről tanúskodott. A kóstolók között annak rendje és módja szerint ásványvízzel és frissen sütött chiabatta-falatkákkal semlegesíthettük az ízeket és fojthattuk le némiképp ezt a nem kevés alkohol-mennyiséget. Sőt a poharaink elöblítéséhez - mivel ezek a pálinkák elég intenzív illatanyaggal rendelkeztek - külön kancsó víz állt rendelkezésünkre.


A Brill Pálinkaház alapvetően családi vállalkozás, ám a Krizl Edit és Nagy Attila alkotta páros hozzáértésének köszönhetően harci (értsd a Tolna megyei Harc községi) manufaktúrájukban már több mint 50 féle kiváló pálinka és párlat készül - megannyi hazai és nemzetközi díjat bezsebelve. 

Ezen az estén 4 fajta szőlő és törkölypálinkát, majd 4 különböző gyümölcspálinkát, legvégül egy céklapárlatot (igen, jól olvasod!) volt alkalmunk végig-kóstolni. 


No de menjünk csak szépen, sorban! Némi bemutatkozás és a pálinka-készítés alaprejtelmeinek ismertetésével kezdődött a program, majd 2 hibás illatmintát is kielemezve egész hamar a lovak közé csaptunk és megkezdtük az italok módszeres végig kóstolását. Az ízek és illatok közötti eligazodásban élvezetes útmutatást kaptunk Petzold Attila sommeliertől.



Tudtátok például, hogy amíg a borok pohárban történő megforgatása, "lögybölése" jobban kihozza az illatukat, addig ezt a pálinkákkal nem javallott csinálni?! Ezeket minél jobban összerázzuk ugyanis, annál gyorsabban elillannak a finom illatanyagok és előtérbe kerül az alkohol. Szóval csak finoman, óvatosan forgassuk meg inkább!

Szinte épp úgy, mint sok hagyományos borkóstolón - itt is egy finom, friss Irsai Olivérrel kezdtük a kóstolást, csakhogy ez itt egy visszafogottan illatozó szőlőpálinka formájában jelent meg. 2010-es évjárat, színében teljesen transzparens, ízeiben könnyed, az édes és citrusos elemeket rendkívül jó arányban elegyítő itókát ízlelhettünk meg. Kezdésnek nem is lehetett volna jobb választás! Nálam igazából már ekkor tudatosult, hogy ettől az estétől sokkal többet fogok kapni, mint  amit reméltem...

Nekem már ez az első próba is igencsak csípte a nyelvem hegyét, de a további kóstolások után egyenesen meg mertem volna esküdni rá, hogy legalább 50%-os harapós itókákkal volt dolgunk. Ehhez képest házigazdáink biztosítottak róla, hogy az összes gyümölcs-pálinkájuk mindössze 40 %-os alkohol tartalmú. Csalóka dolog hát ez kérem szépen!!!

Másodikként egy 2007-es Kékfrankos szőlőpálinka következett. Na ne gondolja senki, hogy ez hasonlóképp piros, mit a bor változata! Kissé talán opálosabb, érettebb, de azért ez is szinte víztiszta színű volt mint az előző tétel. Ízében zártabb, kissé az olajos magvak is érződtek.

A harmadik tétellel áttértünk a törkölypálinkák világába. Ugyanezt az olaszoknál grappának neveznék... Ami a szőlészeknek melléktermék, az a pálinkafőzőknek kiváló alapanyag... Erről már ez a 2007-es Cserszegi fűszeres törkölypálinka is tökéletesen meggyőzött. Ez is szinte teljesen színtelen, de már kissé testesebb, olajosabb, a pohár falán szépen, lassan folyik. Citrusos ízvilág, a lime-ot határozottan kiérezni belőle, emellett érdekes módon az Earl grey tea juthat még eszünkbe az italt lassan kortyolgatva.


A negyedik "fogás" egy igazi nagyágyú volt, egy 2004-es, már a csúcsformáját mutató, több évig fahordóban is érlelt Cabernet franc törkölypálinka. Már a színe is csodálatos: mélysárga borostyánszínű, sűrűn folyó, olajos, lassan, méltósággal csurog le a pohár falán. Ízében a whisky, aztán egész erőteljes konyak jelleg tűnik elő (no nem akármilyen, afféle Armagnac), majd némi diós, sőt igazi diós tészta illatot éreztem. Pár kóstolással később újra beleszagolva a pohárba egészen jól kivehető fügeillat, némi mazsola, sőt dohánylevél illata érződik. 

Ezzel véget ért a szőlőből készített pálinkák sora - és nekem - aki eddig nem igazán rajongtam a törkölypálinkákért - mostanra teljesen megváltozott a véleményem ezekkel a párlatokkal kapcsolatban. 

Ezután biztosan gyakrabban megízlelem ezeket a pálinkákat is! Áttértünk hát a gyümölcspálinkákra, mindjárt egy 2009-es gönci magyar kajszibarack pálinkával kezdve ezt a sort. Nekem ez lett a kedvencem. Gyönyörű víztiszta szín, könnyed, mégis igazi, savanykás kajsziillat. Ízében telt, kajszilekvárt idéző, Magyarország déli részéről származó gyümölcsből érlelt, igazán kedvemre való itókát kóstolhattam. Később némi kesernyés mag-íz is előtűnik, de nem kellemetlen módon.

A hatodik feladat egy 2008-as besztercei szilvapálinka megízlelése volt. Némileg tört, de egészen világos színű. Nekem itt nem érződött annyira egyértelmű szilvaillat, de hát nem is nagyon ettem még igazi besztercei szilvát... Állítólag markáns különbség van a különféle szilvafajták ízében. Megízlelve kellemesen telt, a szilva íze is jobban előtűnt már, némi mentás, sőt kék virágokra emlékeztető aromákkal kiegészülve.

Hetedikként egy piros vilmoskörte pálinka érkezett, friss, 2010-es évjárattal. Még talán kissé kevéssé összeállt, némi nyerseséget mutató, pályája felfelé ívelő szakaszában járó párlat volt ez, de kis időt hagyva a pohárban szépen kinyílt az illata, jól érezhető héjzamattal, később ízében az édes, grízes körte jött elő. A sommelier szerint a frissen felszelt champion gomba illata is kiérződik belőle, de bevallom ezt én nem tudtam már hova tenni...

Utolsó gyümölcspálinkánk megint csak nem akármilyen volt, egy 2009-es fekete ribizli pálinka érkezett. Törtfehér színű, a pohár falán ez is szép olajos nyomot hagyó, illatában is gyönyörűen a fekete ribizlit idéző tétel volt. Ízében különböző fűszerek (ánizs, édesgyökér) és némi kesernyésség volt kiérezhető.


És ezután jött a "bónusz": a céklapárlat. A Brillnél már egy ideje kísérleteznek különböző zöldségekből alkoholos párlatok előállításával, így pl. spárga, medvehagyma vagy sárgarépa párlatok is készülnek. Végülis mindenből lehet alkoholt előállítani, amiben legalább egy gramm cukor van. Ez a 2010-es céklapárlat 46%-os alkoholtartalommal egészen meglepően iható volt. Na azért nem hiszem, hogy ezután átszokom a zöldségpárlatokra, de végülis néha belefér egy kis változatosság. Színe meglepően tiszta, semmi lilaság, illatában a földet juttatta eszünkbe és a marharépát. Ízében tisztán érződik a céklaíz, mindemellett mintha a földbe harapna az ember. Különösen olyan országokban, ahol kedvelik a céklás ételeket - ez kitűnő kísérőjük lehet. 

Itt aztán véget is ért a hivatalos program, de azért levezetésként még lecsúszott 1-2 visszakóstolás a készlet erejéig... Nekem talán a kajszi tetszett a legjobban, a körtére meg nem emlékeztem eléggé, ezért ezekkel bizony tettem még egy próbát...:-))) 

De a végén még a kedves felszolgáló hölgyek is lazultak egy kicsit, még nekik is maradt mit megkóstolniuk...:-) 


El kell mondanom, hogy a Brill Pálinkaház igen nagyot nőtt a szememben! Mindegyik megkóstolt tétel teljesítette, sőt felülmúlta az elvárásomat! Ízesek, illatosak, nagyon egyben vannak. Aki megnézi a honlapjukat, az láthatja, hogy még ennél is több izgalmas tétel vár ott további kóstolásra...

Mi ennyi pálinka ledöntése után sürgős szükségét éreztük némi étel magunkhoz vételének, és itt semmiképp sem valami könnyű salátára gondoltunk. Szerencsénk volt ezzel is, feleségeink "begyűjtése" után - akik inkább egy teázásra szavaztak nagyon helyesen, hiszen különben ki vitt volna haza minket?:-)) - a szekszárdi Yankee Pubra esett a választásunk, ahol hamisítatlan Western-hangulat fogadott, amihez stílusosan jóféle amerikai étkeket is kínáltak. Hál' Istennek itt már száműzték a hamutartókat, így talán nem csak az elfogyasztott pálinkák okán éreztük igen kellemesnek a légkört. Az ételekkel is elégedettek voltunk, bár elég sokára jött ki velük a pincér, de közvetlen stílusa és a viszonylag szolid árak ezt könnyen feledtették. Na erről most többet nem regélek, talán majd legközelebb...


Mert remélem lesz legközelebb, mondjuk egy hónap múlva, ugyanígy... Akkor például majd a mátrai fiatal borászok mutatkoznak be a Borkultúra Szabadegyetem szervezésében. 
Végre egy olyan képzési forma, amit minden "tanonc" maradéktalanul élvez...:-)))