Szekszárdi pincék kincsei

Voltatok-e már olyan borkóstolón, ahol a borászok egymással kóstoltatták a boraikat?! Na az egy különleges élmény! Itt nincsenek gyengébb meg jobb borok! Itt vannak jobbak és még jobbak. Néha talán a legjobbak...

Ezért van az, hogy időt és fáradtságot nem kímélve havonta egyszer megpróbálunk eljutni a szekszárdi Borkultúra Szabadegyetem komoly színvonalú rendezvényére, ahol alkalmanként más-más témát körüljárva, szakavatott borászok kommentárjaival kóstolhatunk igen finom borokat az ország minden tájáról, sőt néha azon túlról is.

PTE Illyés Gyula Kar fotója

Most is összebeszéltünk barátaimmal, és négyen bejelentkeztünk a szeptember 26-i rendezvényre - ám mivel a végén valahogy haza is kell jutnunk, így hármunkat elkísérte élete párja is, akik ilyenkor némi tea és süti mellett beszélgetve várják ki, hogy férjeik borvirágos jókedvvel előkerüljenek... Nos így heten bepréselődtünk az igen szűken épp ennyi személyre méretezett Touranba és pár traffipax figyelő kamerájától kísérve elgurultunk Szekszárdra.

A legjobb szekszárdi borászok borait kóstolhattuk meg most, nem is keveset - összesen 11-et! A Dúzsi-féle rozé kivételével mind vörösbor volt, azok közül is a komolyabbak: cabernet savignon, cabernet franc és a jórészt ezekből készített cuveék. Aki járatos a borok világában, az nem lepődhet meg ezen, hiszen Villány mellett Szekszárd is alapvetően a vörösborok hazája. 

Még egy közös tulajdonságuk volt ezeknek a fantasztikus boroknak: a rozé kivételével az összes alkoholtartalma felülről überelte a 14%-ot... Mégis büszkén mondhatom, hogy némi jókedven túl semmi bajunk nem lett tőlük, nem fájdult meg másnapra a fejünk, más következményekről nem is beszélve. A finom borokra visszagondolva kellett azért ehhez némi mértékletesség és önuralom, így bizony némelyik borból fájó szívvel, de nem ittuk meg a teljes kóstolóadagot.

Ime a "sor":

Ha most azt várjátok, hogy komoly elemzésbe bocsátkozom a különböző borokról, akkor csalódni fogtok! A statisztikáim szerint ugyanis nem igazán igénylitek (legalábbis tőlem...). Tán tudtok valamit? Jó, elismerem, nem vagyok én egy nagy sommelier. Még csak nem is szeretem annyira a bort. De azt a misztériumot, amit köréjük gyártanak, azt annál inkább! Hogyan, mit, mivel, mikor és úgy egyáltalán?! Imádok kóstolgatni, összehasonlítgatni, megérezni egy-egy gyümölcsös ízt, valamilyen különleges karaktert! Most csak néhány benyomásomnak próbálok hangot adni röviden. Talán inkább csak kedvet csinálni az ilyen rendezvényeken való részvételekhez...

PTE Illyés Gyula Kar fotója - és pont rólunk...:-)

Dúzsit már említettem, ő kimondottan a kiváló rozéiról ismert, amolyan "rozé-király". A bemutatott borát többek között Cannes-ban is aranyéremmel díjazták. Dúzsit bárki, bármikor nyugodtan választhatja, ha rozéivásra adná a fejét! Telt illatú, cabernet savigonból készült rozéja kellő hőfokon tálalva még most, egy év után is ereje teljében volt. Csak aztán vigyázzatok, mert utána már majd' minden más rozé kicsit gyengécskének fog tűnni. Én talán még a villányi Tiffán Imre rozéját merném méltó ellenfélként említeni, azt épp most ellenőriztem a pécsi Pezsgő és Bornapokon és most sem csalódtam benne - épp úgy, mint sok-sok évvel ezelőtt is, mikor először találkoztam vele. Ha van más jó rozéról ismeretetek, szívesen várom a tippeket! Én a rozéknál is szeretem kiérezni a gyümölcsös ízeket, teltebb, összetettebb karaktert.

A vörösborok közül pedig most egyedül a Vida Péter 2003-as Kadarkáját említeném meg külön. Egyrészt mert ez is kicsit kilógott a sorból, a mostanában divatos cabernet alapú vörösborok közül, másrészt mert ez nálam űberelte is azokat. Én valahogy úgy könyveltem el eddig a kadarkát, mint egy jófajta asztali bort, egyszerűbb, frissebb ízvilággal, világosabb vörös színnel, szóval inkább valami átmenetként a rozé és a testesebb vörösborok között. Nos Vida Péter - amúgy 2011-ben az "Év bortermelője" - igencsak átírta az én elméletemet... Ez a különleges Kadarka mélybordó színével, erőteljes aszalt gyümölcsös, meggyes, töppedt, tömör ízeivel rátette aznap este a pontot az i-re! Egy apró hibája volt csak ennek a nemes nedűnek: kereskedelmi forgalomban nem kapható... Mert ezt a csodát még a borász is csak jeles napokon teszi ki otthon az asztalra - meg ha hozzá méltó nagy borászoknak szeretne valami igazán komolyat megmutatni. És mi most egy ilyen alkalomnak részesei lehettünk!!!

Lehetne itt persze még jó pár borról regényeket írni, hiszen a felvonultatott borok között ott volt a Takleré, Vesztergombié, Mészáros Pálé, stb. Ugye őket sem kell bemutatnom? És a többiek is igazán mind méltóak voltak arra, hogy bekerüljenek ebbe a borsorba. Számomra zavarba ejtően hasonlóak voltak az ízek és egyetlen egy sem volt, amire bármi gyengébb jelzőt lehetne ragasztani! Jó szívvel ajánlom a fesorolt borok bármelyikét! 

Ha megtehetitek, Ti is látogassatok el a szekszárdi Egyetem valamelyik rendezvényére! Az éves programot megtaláljátok a honlapjukon! De hasonló magas színvonalú rendezvények bőven akadnak ám Budapesten is, csak rá kell keresni az interneten! Megéri néha így is kóstolni - hogy egy kicsit tényleg közelebb kerüljünk a borok tudományához!

A borkóstoló után be szoktunk még ülni vacsorázni valahová, mert valaminek fel kell azért szívni ezt a nem kevés alkoholt... De most úgy jártunk, hogy a szekszárdi Yankee Pub - ahol igen bevált és általunk kedvelt fogás a chilis bab - úgy tűnik nem egyeztetett a rendezvény szervezőivel és botor módon épp ezekre a napokra iktatott be valami felújítást. Ajtó bezárva, tatarozást hirdető tábla kilógatva... Épp másnap nyitottak újra... Elindultunk hát étlen hazafelé, de azzal a feltett szándékkal, hogy nem hagyjuk ezt annyiban - hiszen az út mentén több étterem is kínálja magát, valamelyik csak befogad még minket így este 9 felé is! Szerencsénk lett, Mecseknádasd előtt, a Bagoly csárdában kaptunk még vacsorát, nem is akármilyent. Aki ismer, esetleg olvasta korábbi bejegyzéseimet, az már  nem is fog meglepődni, de én tócsnit ettem, az egyik örök kedvencemet, amibe itt csirkemellet göngyöltek. Ízletes volt, és a zsírtól sem tocsogott. Heten voltunk, különböző fogásokat kértünk, mégis gyorsan elkészült minden és senkinek nem volt panasza. Ráadásul a limonádéjuk is kiváló (mert azért alkoholost már nem mert itt egyikünk sem inni)! Egyszóval kitűnő a választék, gyors és kifogástalan a kiszolgálás, szívesen ajánlom mindenkinek! Egyszer talán majd komolyabb figyelmet is szentelek ennek az étteremnek... Talán a tartalmas vacsorának is  köszönhető, hogy nem lett semmi bajunk ennyi bor után másnapra! Nektek viszont remélem kedvet csináltam felbontani egy jó bort, esetleg meglátogatni a kedvenc éttermeteket... Vagy persze az említettek valamelyikét...

John Bull Pub - Szeged

Tudom, kicsit eltűntem...
Röviden: építkeztem.
De most már beköltöztünk, itt vagyok megint...

Egyik kedvenc éttermemet szeretném most bemutatni. A Szeged belvárosában található John Bull Pubban nem most fordultam meg először. Szívesen térek ide mindig vissza, hiszen évszakhoz illő specialitások, mindig újabb étel"varázslatok" teszik színessé az amúgyis igen változatos étlapot. 

Mikor a bemutatását próbáltam megfogalmazni, először az jutott eszembe, hogy kissé eklektikus, de valójában ez nem a stílusára, hanem arra vonatkozik, hogy vannak boxok, szabadon álló asztalok, nagyobb "szeparék", kicsit mintha egyszerre lenne kávézó, elegáns kocsma és étterem, sőt pinceborozója is van. Ugyanakkor a kimondottan klasszikus stílus fölött most már ott villódznak a nagy plazmaképernyők, ahol folyamatosan sportcsatornák műsorait nézhetjük.

Szívesen ülök ki az étterem teraszára, ahol közben elnézegethetem az utcai jövést-menést, de most a 35 fokos hőség beűzött a kényelmes és jól klimatizált belső részbe.

Éhes voltam már kora délutánra, így bevállaltam elsőnek egy "Korianderes sajtlevest vegyes sajtokból, mandulaolajjal pirított tökmaggal", mégpedig cipóban szervírozva. Szerintem ez a krémleves nagyon jól passzol a cipóhoz, amit meg imádok "tányérként". Erről mindig Mátyás király juhászának a "kanala" jut eszembe, amikoris elfelejtettek neki a tányér mellé evőeszközt is szervírozni és igen találékonyan a kenyér héjával kanalazta ki az ételt... A cipó kellően megpirítva, hasonlóképp a tökmagok is, amik igen jól kiegészítették az ízletes sajtokból összeállított krémlevest. Ízeiben a koriander, füstölt és talán még a kékpenészes sajt ízei is elegyedtek nem agresszív, de erőteljes ízkompozíciót alkotva. Sajtlevesből soha rosszabbat!

Főételként egy tartalmas salátát választottam - tudván, hogy a desszertet sem vagyok hajlandó kihagyni. A "Főszakács salátája" friss zöldségekkel, sajt szeletekkel, főtt tojás karikákkal (nekem ez igen bejön a salátáknál és szendvicseknél), sonkával, grillezett pulyka- és bélszíncsíkokkal, külön kis tálkákban tálalt Roquefort- és francia salátadresszinggel. Ha jól belegondolok, akár meg is fordíthattam volna a leves és saláta sorrendjét... Ez tényleg tartalmas saláta. nagyon jó a kétféle hús párosítása, a sonkát igazából mellettük eléggé fölöslegesnek éreztem, teljesen háttérbe szorult. Nekem talán a paprika nem jött be annyira - csak azért, mert salátákban nem annyira kedvelem. Ha helyette valamiféle leveles saláta is került volna ebbe a fogásba, akkor nekem még jobban tetszett volna. Különösen azzal a finom Roquefortos dresszinggel, ami valóban kékpenészes sajt felhasználásával készült és tökéletes kiegészítője volt a húsok és zöldségek kavalkádjának. A sajtot nem rezelték rá a szokásos módon a salátára, hanem a képen látható szeletekben volt odatéve, de mivel a többi alkotórész sem volt túl apróra vágva, ezért nagyon jó volt így enni a hússzeletkék mellé.

Na és a desszert! "Belga csokoládékrém brulée kandírozott naranccsal". Mmmm! Ezt már hosszabb gondolkodás nélkül választottam, hiszen korábban már kipróbáltam és igen bejött. Persze csak az kóstolja meg, aki szereti a töményebb gyönyöröket, mert ez nem az a habos, könnyű desszert. De az a csokoládékrém! Nagyon csokis, nem túl édes, pont kellően krémes, majdnem mint egy trüffelkrém. Tetején pedig az isteni ropogós kandírozott narancsforgácsokkal... Imádom, ahogy a narancs savanykás íze ellensúlyozza a krém édeskésségét! És a tálalása is nagyon rendben van! Méltó megkoronázása volt ennek az ételsornak.

Egy ilyen étteremnél idén már talán nem is kell azon csodálkozni, hogy kapható volt mindemellé igazi citromos limonádé, annak rendje és módja szerint teletömve jégkockákkal és citrom-limedarabokkal. Nálam üdítőből nyáron ez volt a sláger, amerre jártam, lehetőleg mindenhol ezt kértem - és szinte mindenhol tudnak is mostanában szolgálni vele.

Nos valami hasonlóra számíthat mindenki, aki ide betér - és mellé gyors és figyelmes kiszolgálást kapunk. Pénzről pedig úriember nem beszél... 

Varga Pincészet - Royal Badacsony késői szüret

Szakítottam részben a hagyományaimmal - ami annyit jelent, hogy a tokaji borokkal - és ma egy balatoni bor megkóstolása mellett döntöttem. De azért maradtam most is az édességnél, azaz egy újabb késői szüretelésű borral próbálkoztam. 

A Varga Pincészet Royal Badacsony névre hallgató 2010-es kései szüretelésű olaszrizlingje szerencsés választásnak bizonyult.

Elárulom, hogy az üveg hátulján olvasott szöveg csábított el: "Gratulálok ehhez a választáshoz! Ön vagy szakértő, vagy vállalkozó személyiség." Volt ott még sok minden, de nekem ez elég volt. Lehet, hogy mindössze egy jól sikerült marketingszöveg, de én "megettem", felhívás volt egy keringőre... Na nem tartom magam szakértőnek, szó sincs róla - de adott esetben szívesen vállalom az újdonságok kipróbálását. Márpedig ez több szempontból is bátor cselekedet volt szerintem...

 - egyrészt nem tokaji bort választottam, márpedig a szőlőből készített, számomra oly kedves édes nedűket eddig valahogy csak a Tokaji borvidékhez tudtam igazán társítani.

 - másrészt a Varga Pincészettel valahogy úgy voltam eddig, mint a Tokaj Kereskedőházzal. Nagy volumeneket készít, az pedig biztos nem lehet olyan finom, mint egy kézmíves pincészet remeke. No erre már a Tokaj Kereskedőház finom furmintja is rácáfolt. Nos újból itt egy kivétel, ami ugye erősíti a szabályt...

Azt épp a minap tanultam meg egy újabb szekszárdi borkóstolón (de arról majd valamikor máskor regélek), hogy az Olaszrizling száraz borként is igen szép, gazdag ízvilágot kínál. Épp ezért most a kíváncsiság is hajtott, vajon ilyen édes minőségében mit tud megmutatni.

Késői szürethez méltóan kellemes, kissé talán halvány aranysárga szín köszön ránk az üvegből. A pohárba töltve, megforgatva nem túl testes, könnyű bor benyomását kelti. Illata telt, édes-mézes, gyümölcsös, kissé talán a mandulát is idéző. Íze harmonikus, tökéletesen egyensúlyban érzem a savakat és a cukrot. Határozottan édes, de pont annyira, amitől még nem ragad össze a szánk. Elsőre gyümölcsös, friss íz köszön rám, némi levegőztetés után azonban már sokkal érettebb ízek jönnek elő. Kevés széndioxidot mutat, ami már egy érettebb bor benyomását kelti. Utóízében árnyalatnyi keserű mandulát is kiérezni vélek. 11%-os alkoholtartalma miatt is talán a könnyedebb borok közé sorolható. Ugyanakkor beltartalma, összetett, telt ízvilága miatt az édeskés, gyümölcsköretes főételeknek ugyanúgy jó kísérője lehet, mint a legtöbb desszertnek. Azt kell mondjam, tökéletes konkurenciája a tokaji késői szüreteknek, de akár egy szolidabb szamorodninak is. 

Crystal Étterem, Pécs

Ma egy kellemes, modern étterembe mentünk el párommal ebédelni. Pécs belvárosában, a várfal "árnyékában" (Citrom utca) található Crystal Éttermet próbáltuk ki. Igazából nem először voltunk már itt (hanem másodszor:-) ). Épp azért választottuk, mert korábban is ízlett az itteni koszt. Most sem csalódtunk.

Az étterem modern, alapvetően minimalista stílusjegyeket hordoz, a személyzet is fiatal, közvetlen, készséges. Én magamban leginkább olaszos étteremnek tartom - bár ezt ők nem mondják -, de talán azért érzem így, mert az étlapon sok finom tésztafélét és egyéb olaszos jellegű fogást véltem felfedezni. A választék igen széles, az is nyugodtan választhatja, aki nem annyira az olasz konyha híve!

Ma is igen hideg volt mifelénk, ráadásul a Nagyposta előtti téren elég rendesen fújt a szél is, míg a páromat vártam, szóval nem volt kérdés, hogy egy finom forró levessel kezdünk. Én Marhahúslevest választottam "gazdagon", Edit viszont az Olasz zöldséglevesre szavazott Grana padano sajttal, bazsalikommal. Mindketten elégedettek voltunk a választásunkkal. A levesem kellően meleg volt, bőséges adag is volt, gusztusosan volt tálalva és tényleg gazdagon volt benne minden... Nagyon finom, igazi húsleves íze volt. A marhahúsból jutott bele bőven, elegánsan, kockára vágva, tökéletesen megfőve. De nem hiányzott belőle a tészta és a finom zöldségek sem, természetesen tálalás előtt üde, zöld petrezselyemmel megszórva... Én igazából jól is laktam vele. (Meg is mutatnám, milyen guszta volt - de fura mód eltűnt a gépemről a fotója!:-( )

A zöldségleves is annyira guszta volt, hogy abba is belekóstoltam. Kissé paradicsomos, de nem paradicsomleves, elég sok borsóval, de nem borsóleves, mindenféle egyéb zöldségekkel teli, nagyon kellemes összhangot alkotva. Én nem vagyok oda a zöldséglevesekért, mert általában nem tartom őket olyan ízletesnek, mint amiben hús is főtt, de ennél a levesnél nem volt hiányérzetem.

Főételként megint valami olyasmit választottam, amit nem is nagyon szabadna ennem... "Csirkemell csíkok póréhagymával, Dijoni mustárral, gratinírozott burgonyával". Persze hogy a póréhagymára izgultam rá...:-) A laikusságomról csak annyit, hogy első pillanatban azt hittem, nem is azt kaptam, amit rendeltem... A második pillanat sem sokban különbözött az elsőtől - azt hittem a szószban van a köret és a köret rejti a csirkehusit - de persze megint tévedtem. Könnyebb lett volna a dolgom, ha tudom, milyen is az a gratinírozott burgonya - de eddig nem tudtam. Te tudod? 

Szóval ez olyasmi, hogy a krumplit felszeletelik jóformán chips vékonyságúra, kis dinsztelt hagymával, paradicsomszósszal, sóval, borssal, miegymással alaposan befűszerezik, utána egymásra rétegezik, majd tejjel leöntik és úgy sütik meg - kissé hasonlóan, mint a rakott krumplit. Ha kész, akkor gyönyörűen összeáll, összesül (vagy inkább fől?). No hát én ezt eddig még sosem kóstoltam, de teljesen rendben volt, a teteje gyönyörűen megpirult, szépen lehetett szeletelni, finom volt.

A csirkecsíkokból is jutott bőven, kicsit hagytam is a végén, mert nem bírtam már szusszal. És a póréhagyma sem maradt ki belőle, ami friss, roppanós volt, mégsem olyan intenzív hagyma illatú. Amiből meg aztán végképp bőven jutott a húsra, az a Dijoni mustár - illetve inkább egy abból készített talán tejszínes szósz. Ez érzésem szerint kicsit sok is volt, szerintem a harmada is elég lett volna hozzá, mert igen markáns mustáros-tormás íze van, gyakorlatilag minden más ízt elnyomott. Azért nem gondolnám, hogy ez direkt volt, de mindenesetre itt valószínű igaz lehetne az a mondás, hogy a kevesebb néha több... Még akkor is, ha alapvetően szeretem, mikor a csípős torma hatását a tarkómon is érzem...:-) 

A fotóm sajnos se nem éles, se nem szép - pedig ezt is hatalmas tányéron, gusztusosan tálalták és a porció is igen laktatónak bizonyult. Az az igazság, hogy olyan ciki egy étteremben ilyen fotókat készíteni... Mindig a Louis de Funes egyik híres filmje jut eszembe ilyenkor, amiben egy híres étterem-kritikust játszik (asszem az a címe, hogy "Szárnyát vagy combját") és mindenféle körmönfont módon gyűjti be az ételmintákat... De hát egy ilyen beszámoló mégiscsak így illusztrálva teljes, nem?!

Edit - a párom - Rostonsült pulykamellet evett akácmézes idénygyümölcsökkel, burgonyapürével. Igen dicsérte és kivételesen az egészet bepuszilta. A gyümölcsök (körte és almaszeletek) akácmézzel enyhén megpárolva, de nem annyira, hogy szétessenek, a pulykamell jól átsült, ám nem túl száraz és csak éppen kicsit fűszerezve, a krumplipüréhez meg talán egy kis apróra vágott petrezselymet kevertek, ami nekem igen tetszett benne. Nem véletlenül fogyott el az összes...:-)

Természetesen a desszertre nem maradt energiánk, de azért rákérdeztünk, mert igen titokzatosan csak annyi szerepel az étlapon, hogy "Napi ajánlat". No ez egy házi készítésű kakaós szelet lenne 60%-os kakaóból... Talán legközelebb kellene egy kis helyet hagyni neki...

Ezt az éttermet nem most kerestük fel utoljára! Olyan bőséges az étlapon szereplő választék, hogy még jópárszor meglátogathatjuk anélkül, hogy ugyanazokat az ételeket kóstolnánk... Jó szívvel ajánlom másoknak is!

Tokaj Kereskedőház - Tokaji Furmint késői szüret

Amióta a tokaji borok mellett tettem le a voksomat, vadászok a kedvező ajánlatokra. Mostanában a kimondottan édes borokra vagyok kiélezve (erre mondanák Villányban, hogy olyan bor nincs is), amik akár önmagukban is kellemesen elszopogathatók egy jó film vagy némi olvasnivaló mellett. Az 5-puttonyos tokaji aszúk, szamorodnik és késői szüretek között keresgélek. Persze szívesen innék én jégbort vagy akár 6 puttonyos aszút is, de azok már nem a hétköznapi itókák sorát bővítik, kimondottan ünnepi alkalmakra való, különleges minőségű desszertborok.

A Lidlben akadtam a Tokaj Kereskedőház késői szüretelésű Tokaji Furmintjára, ami 990,- Ft-os árával igencsak kedvező ajánlatnak tűnt. Bevallom némi fenntartással viszonyulok a Tokaj Kereskedőház termékeihez, mivel a nagy mennyiségekből ritkábban születnek kimagasló produktumok... Ám kivétel erősíti a szabályt! Ez amúgy egy 2009-es sorozat része, további 2 tagja a Tokaji Hárslevelű és a Tokaji Sárgamuskotály. Ez után a Furmint után kedvem lenne azok kipróbálására is.

Ugyanis ez a bor bejött nekem! Olyannyira, hogy már a második palackkal kortyolgatom esténként. Hátha másnak is ízlene...

Kezdjük a látvánnyal: késői szürethez méltóan mélysárga színű, tiszta, sűrű folyású, a pohár falán olajos nyomot hagyó borocska. 1/2 literes kiszerelésben árulják - mint a legtöbb késői szüretelésű fajtát.

Illata édeskés, mézes, enyhén citrusos, túlérett gyümölcsös, engem még a főtt gesztenyére is emlékeztet. Erősen sejteti, hogy nem egy száraz borral van itt dolgunk, kérem szépen!

Íze számomra meglepő frissességet mutat, pedig már harmadik évében jár. A 67,8 g/l cukortartalmát remekül egyensúlyozza 5,3 g/l savtartalma. Kellemes gyümölcsös, enyhén mézes ízvilág, hosszú édeskés-savanykás lecsengéssel. Szerintem teljesen rendben van itt minden! 12%-os alkoholtartalma miatt akár 2 pohárkával is problémák nélkül eltüntethetünk belőle...

Tudom ajánlani a legtöbb sütemény mellé, amik nem túl édesek, illetve bír olyan beltartalommal, hogy nyugodtan magában is élvezhető, egy kis elmélkedés vagy akár egy jó kis beszélgetés kellemes kísérője lehet. Én azt hiszem be is szerzek gyorsan belőle még 2-3 palackkal, ez a bor még egy ideig biztosan tartja az értékeit.

Tettye Vendéglő Pécs

Pécs talán legpatinásabb de mindenképp egyik legjobb éttermébe látogattunk el a családdal hétvégén, anyósom 66. születésnapját ily módon is megünnepelvén. Ha ide megyünk, mindig biztosra megyünk! Egy étterem, ami még ebben az ínséges időben is mindig megtelik délidőben... Igényes környezet, gyors és figyelmes kiszolgálás és természetesen igen finom étkek, kicsit svábos repertoárral. Ráadásul a megújult Tettyén, a régi püspöki palotával és egy gyönyörűen felújított parkkal szemközt, égbe nyúló sziklák árnyékában, ahol ebéd után még egy kellemes séta is tehető a parkban és a Havihegyi templomhoz kiépített szép új sétányon. Na nem feltétlenül most, a fagyos hidegben, szélben, szemerkélő esőben - de tavasszal-nyáron-ősszel - mindig megvan ennek a helynek a maga szépsége.

Magamról azt is elmondhatom, hogy volt szerencsém egyszer együtt "szalonnázni" a Tettye étterem tulajdonosával, Maszler úrral és munkatársaival - akik ennek köszönhetően azóta is ismerősként üdvözölnek, mikor náluk járok. Ennek csak annyiban van jelentősége, hogy itt a személyzet is évek, sőt évtizedek óta ugyanaz a jól bevált gárda, akik meg tudják jegyezni ki, mit és hogyan kért és szorgalmasan,  szaporán, hibátlanul teszik a dolgukat.

Előételnek "Citromos borjúragúlevest" kértem, ami kissé savanykásabb volt, mint amit vártam - de végülis azért citromos... Így aztán mindjárt tökéletesen rendben volt persze az a pohárka villányi Fontányi Borászatból származó, kimérve kapható rozé is, amit előtte-utána elkortyolgattam és elsőre szintén kissé savasnak tűnt. A levesben finom, tökéletesen megfőtt borjúhús-kockácskák és azok a jópofa svábos gombóckák igazán ízletesek voltak.

A főétellel most megpróbáltam visszafogni magam - tudván, hogy nem akármilyen desszert is vár utána még ránk - és egy előételként kínált salátát választottam: "Csirkefalatkák szezámmagos bundában, mandarinos zöldsalátaágyon".

Talán nem látszik olyan soknak, de egy rendes, nagy tálon tálalták és bizony tökéletesen jól laktam vele. Bőven mért finom, frissen sült csibefalatkák kellemes, joghurtos öntettel meglocsolt zöldsalátán és mellé a kis mandaringerezdek... Nem is értem, hogyan tudták azokat olyan tökéletesen "lemezteleníteni"?! Merthogy még az is hibátlan volt! Én is megpróbáltam itthon lefejteni a gerezdek külső hártyáját, de teljesen felsültem vele...:-( Ízletes, könnyű és laktató volt, a tálalás pedig igazán tetszetős - így még lefotózni sem felejtettem el!

Családom többi tagja is szépen eltüntette a kiválasztott étkeket, pl. a Házias húsleveseket, a Mediterrán csirkemellet steakburgonyával, a Rántott pontyszeletet tartármártással, stb. A nagymama ugyan nem bírt magával és "desszertként" még egy fél adag túrós csuszát is rendelt, de ezt persze már be kellett csomagoltatnunk - gondolom vacsorára vagy akár másnap ebédre is igen jó volt az még...
Aki ide betér, nyugodtan kipróbálhatja az igazi svábos, magyaros ételeket! Igen finoman készítik el a libamájat is, és a vadhúsos ételekből is a legjobbat kapja az ember... A desszertek közül pedig a rétesüket feltétlenül kóstolják meg! Mondom no, itt nem ért még csalódás! Jah, és ahol ők biztosítják a cateringet - mert ilyesmit is tudnak akár sok száz emberre is első osztályon nyújtani -, ott biztosra vehető, hogy nem tudnak eleget rendelni, minden el fog fogyni!

A desszertet viszont már a nagymamánál fogyasztottuk el - jó is volt közben egy kis séta a Magaslati úton... Az ugyanis egy Kirsch torta volt, természetesen a pécsi Magda cukrászdából rendeltük. Ebben szintén nem csalódhattunk, hiszen régi kedvencünk. Most is friss volt és tökéletes - meggyzselével, nem túl édes csokikrém és tejszínhab gusztusos változatosságával. Egy jól sikerült ebéd tökéletes befejezése. Egészségünkre!

 

A krumpli

Borbás Mária (Vidékiesen Marcsi)- aki mostanában hétről hétre a Gasztroangyal mellett a Négy szellem című műsor műsorvezetőjeként is egész színvonalas programot nyújt az MTV 1 palettáján - előző heti műsorában "krumpliforradalmat" hirdetett:
http://videotar.mtv.hu/Videok/2012/01/14/18/Gasztroangyal_2012_januar_14_.aspx. 
A lényege az lenne, hogy együnk rendes burgonyákat, ne azt a Hipermarketekben és a legtöbb zöldségesnél kapható "szemetet", amiről még az sem derül ki, hogy sütni vagy főzni való-e. Te tudtad, hogy mennyiféle krumpli létezik? Hogy van lila és piroshúsú is? (www.lilaburgonya.hu/hu) Hogy egyáltalán melyik mire jó (főzni, sütni, salátának, chipsnek)?

  

A műsora annyira magával ragadott, hogy elhatároztam én is a tettek mezejére lépek és eztán csak valami jobb fajta burgonyát leszek hajlandó vásárolni és felhasználni. Na ez nem is olyan könnyű, mint amilyennek látszott...

Először a kanizsai piacra tévedtem be, ahol minden árusnál ugyanaz a két fajta hálós/zsákos krumpli volt kapható. A sárga inkább sütésre való - ha jól tudom -, a piros héjú pedig inkább főznivaló és salátákba jó. De ezt is a Borbás Marcsi műsorából tudom ám, nem a piacon volt kiírva. A piacon mindössze annyi derült ki, hogy magyar krumplit árultak mindenhol. Ennél többet nem is lehetett kideríteni. Ha valaki Ella krumplit vagy Rózsa krumplit emleget, akkor ne dőljetek be! Az előbbi már nem létezik, az utóbbiak meg több tucat változata létezik, de a "rózsa" csak amolyan gyűjtő név, gondolom minden rózsaszínű héjú burgonyára ráfogható...

Nem hagytam a dolgot annyiban, tovább mentem a kutakodásban és a pécsi Vásárcsarnokban több sikerrel jártam, itt az egyik árus árult kifli burgonyát. Na ez is gyűjtőnév ám, de már egy szűkebb kört jelent, sárga vagy piros húsú változata is van (Somogyi kifli, Chérie, Red magic, Labella, stb.). A honlapokat böngészve valószínű a Chérie fajtát találtam ennél a pécsi árusnál és vettem is belőle mindjárt lelkesen pár kilót.  Ez egy pirosas héjú, jellegzetesen hosszúkás, szabálytalan formájú krumplifajta, nem túl könnyű pucolni a bütykössége miatt, de már hámozás közben is éreztem, hogy valami rendesebb burgonyával van dolgom, mivel masszív, kemény volt, semmi rohadás és egyéb krumplihibák, ami miatt sokszer eddig akár a felét is ki kellett dobni. Majd felhajtok valahol Somogyi kiflit is, ami szintén jó hírű fajta, sárgás héjú, jó ízű, főzni való, de sütve is jó. Ja és az áruk alig több, mint annak a szemétnek, aminek a fele a kukában végzi.

  

Én nem vagyok valami nagy szakács, de nem bírtam ki a hétvégi ebédig, pár krumplit megfőztem (persze túlfőztem) és eredetileg azt terveztem, hogy én is amolyan két ujjnyi vastag karikákat vágok, azt egy kis margarinon kétoldalt megpirítom, oszt jól megeszem... De mivel a krumpli túl jól megfőtt, inkább hagymás törtkrumplira váltottam. A hagymát durvára vágva megdinszteltem, aztán rászórtam a megpucolt kiflikrumplikra, kis margarint rákockáztam, hogy lágyabb legyen a végeredmény, meg is sóztam és ezt így együtt szépen összetörtem, jól bekevertem. Némi hirtelen elkészíthető fasírt golyócskák kíséretében bizony jól belaktam belőle, tényleg finom ízű ez a krumpli.

Azért az igazi főpróba a hétvégén asztalra kerülő Brassói volt, amit a feleségem igen jól tud elkészíteni - persze ő azt is tudja, meddig kell a krumplit főzni-sütni, hogy jó is legyen és mégse essen szét... A kiflikrumpli nála is jól vizsgázott, a Brassóiban a krumpli isteni jó volt, ízre is, állagra is. A végén már megkértem, hogy vigye el előlem a tálat, mert egyszerűen nem bírtam abba hagyni... Még délután is folyamatosan rájártam, hiszen hidegen is tökéletes volt. Sajnos úgy elfogyott, hogy még a lefotózása is elmaradt. Na majd legközelebb igyekszem bepótolni!

Tanulság: éljen a "krumpliforradalom"! Ezután nem csak a borokból és pálinkákból válogatok, a burgonyát illetően is megpróbálok több fajtát kipróbálni, megkóstolni - a jó beszerzési helyeket felderíteni. Remélem sikerült Neked is kedvet csinálnom hozzá!

Árpádhegy Pince - Tokaji aszú 2003

Az elmúlt héten minden este egy édes tokaji bort kortyolgattam - a tállyai Palota Borház Sweet elnevezésű cuvee-jét.

Fura módon képtelen voltam eldönteni, hogy mit is érzek vele kapcsolatban. Azt gondolom, egy iható, kellően édes borocska volt, furmint, sárga muskotály és hárslevelű szőlőkből készült 2008-ban. Kinézetre szép aranysárga, enyhén olajos lefolyású, szinte aszús jelleget mutató bort láttam. De sem az illatát, sem az ízét illetően nem tudtam igazán egyedi jegyeket felfedezni. Szóval mindössze ennyire tellett vele kapcsolatban...

Ezért aztán elhatároztam, hogy régi kedvencem, a szerencsi Árpád-hegy Pince egyik remekművével teszek ellenpróbát, felnyitok egy 2003-as, 5 puttonyos Tokaji aszút, vajon arról tudok-e érdemleges megállapításokat tenni?! Most a száraz borok kedvelőit arra kérem, ne figyeljenek ide...

Jó, el kell ismernem, nem azonos kaliberű borocskáról van itt szó, kérem szépen! Már eleve a 2003-as évjárat - ezen évszázad talán eddigi legjobb éve volt a tokaji borvidéken. Nem véletlen, hogy kimondottan ezt az évjáratot vettem ott, Szerencsen, személyesen Varkoly István szőlősgazdától. És nem csak egy üveggel, ha már...:-) Sajnálom, de kicsit elfogult vagyok, ha István borairól kell beszélnem... Ezt csak az értheti, aki ismeri a gazdát, hallgatta már a borairól, a szőlészetről, a termőföldről szóló beszámolóit, aki szívét-lelkét is beleteszi minden egyes palackba! Igazi kézműves remekek ezek, méltó vetélytársa a tokaji borvidék legnevesebb borászataiból kikerülő hasonló nedűknek!

Gyönyörű, tiszta, aranylón csillogó bor, mélysárga színe sejteti nemes tartalmát. Testes, méltósággal csurog le a pohár oldalán. A pohárba beleszagolva szinte orrba vág tömény illata, mely édeskés, jellegzetesen aszús, talán hársmézes, némi citrusos, érett sárgabarackos jegyekkel. Szinte látom magam előtt a töppedt aszúszemeket, amikből készült! Valójában illata ennek ellenére sem mutat olyan gazdagságot, amellyel ízeiben találkozom. Itt aztán töményen megkapom az előbb említett telt, mézes, kajszis, citrusos ízvilágot, leírhatatlan ízorgiában van részem, amin nem is csodálkozom, ugyanis 144 g/l cukortartalommal, ugyanakkor 7,4 g/l savértékkel olyan tökéletes egyensúlyban van ez az aszú, ami csak a legjobbaknak adatik meg. Hihetetlenül édes, ugyanakkor kellően savanykás ízösszetevőinek köszönhetően egy pohárka erejéig talán még azoknak is merem ajánlani, akik nem annyira az édes borok kedvelői! Mert ezt meg kell kóstolni ahhoz, hogy az ember rájöjjön, mit is jelent nekünk TOKAJ, miért olyan különleges része ez a világnak! Nincs még egy hely a Földön, ahol ezek az ízek ilyen módon megvalósíthatóak lennének! Én magam nem tudom, hogyan fogom megállni, hogy ne igyak meg mindjárt még egy pohárkával belőle! A feléig sem jutottam ennek a beszámolónak és már üres volt a poharam...:-( Ezt a bort nem sütemények kísérőjének ajánlom! Nincs az a sütemény, amelyik versenyre kelhetne vele! Ezt így, önmagában kell megkóstolni, ízlelgetni, mellette kellemesen elbeszélgetni, vagy csak egyszerűen elmélkedni, élvezni a napsütést, amit körénk varázsol! Szerencsére ezek az ízek sokáig elkísérnek, kellemes, savanykás utóízét még mindig érzem!


Ha tehetitek, legalább egyszer kóstoljatok meg egy igazi tokaji aszút! Ne a nagyáruházak alsó polcairól válasszátok és legyen legalább 5 puttonyos, valamelyik jó hírű tokaji pincészettől! Akkor szerintem Ti is fogjátok tudni, miről is beszéltem most. Persze a legjobban akkor jártok, ha a Tokaji borvidékre el tudtok jutni és ott, megbízható helyen kóstoljátok meg a boraikat. Akkor viszont ne hagyjátok ki Szerencsen az Árpád-hegy Pincét! Sem a boraiban, sem a vendéglátásban, sem pedig az igen kedvező áraiban nem fogtok csalódni! Egészségetekre!

Szőlőskert Étterem Nagykanizsa

Ma a nagykanizsai Szőlőskert Étterembe csaltam el egyik üzleti partneremet ebédelni.

Ez az étterem régi kedvencem, igényes és változatos konyhája van. Magyaros jellegű, de azért mindenki találhat kedvére való fogást. Most pl. - a disznóölések időszakában - külön "malacos" ételsort is kínálnak a kocsonyától a disznótorosig.

Italnak most is Spécit választottam és elégedetten konstatáltam, hogy nem kellett bővebben kifejtenem, mit szeretnék. A fél literes "dózist" külön kancsóban kaptam, kedvem szerint tölthettem át a pohárba. Tetszett ez a megoldás. Ráadásul a színe teljesen olyanra sikeredett, mint a szűretlen söré, szóval nem is volt olyan csúnyácska, mint amilyenre én szoktam kikeverni ezt a Cola-narancs keveréket...

Ilyen hidegben mindig jól esik a forró leves, mi sem hagytuk ki: 

"Vadraguleves vargányával és burgonya-gombóccal". Én csak csészével kértem, mert a második fogásból nem tudtak kis adagot adni - és én egy tartalmas ragulevessel önmagában is jól tudok lakni. A ragulevesben ritkán csalódom... Kimondottan finom volt, jól megfőtt apró húsdarab-kákkal, tárkonyosan, kis burgonya-gombóckákkal. A vargánya illata kiválóan kiérződött. Még pár citromszeletet is kaptunk a leveshez, ha kicsit savanykásabban szeretnénk. De épp jó volt így!

Főfogásként megint olyasmit választottam, ami a körettel csábított el:

"Göcseji vargányás csibetekercs tejfölös dödöllével". A tócsni mellett ez a köret a másik gyengém... Úgy tűnik Somogyban, Zalában gyakrabban szerepel az étlapon - szerencsére.:-) Nem derült ki az étlapról, hogy a vargánya egy ízletes tejfölös szószba ágyazva kíséri a husit és dödöllét, de nagyon kellemes volt az összhang. A baconbe göngyölt csirkemelltekercsek belül még egy kis tölteléket is rejtettek, a dödölle finoman le volt pirítva, szóval jó volt, na. Viszont a mellé kikért tejfölös-kapros uborka saláta már nem volt a legjobb választás... Nagyon ízletes volt a saláta is és legalább nem az a szokásos sima "ubisali", de a két tejfölös étel frankón ütötte egymást. Ehhez - ha valaki már olyan megátalkodott, mint én és a tejfölös szósz ellenére is salátát kíván mellé, akkor - inkább illett volna hozzá valami rendes savanyúság. Úgy emlékeztem, hogy ez az étterem inkább az ízletes étkeiről, mint az adagok nagyságáról nevezetes - de most nem sajnálták tőlünk a finom falatokat, így megint - mint általában - nem maradt hely a desszertnek.:-( Pedig lett volna azok között is kedvemre való... 

Desszertre tehát már nem maradt kapacitásunk, de egy kávét-kapuccinót azért jól esett a végén még elszürcsölgetni. Én ritkán kávézom, inkább a kapuccinot részesítem előnyben, ráadásul sok cukorral, sok habbal, ha már lehetséges. Itt ezzel sem volt gond, minden megvolt benne. Elnézést a kissé homályos fotóért...

A kiszolgálással is elégedettek voltunk - figyelmes, udvarias fiatalember leste minden kívánságunkat (nem volt teltház...:-) ). Az ételek "menetrend szerint" érkeztek és a végén sem volt probléma, mikor csak utólag jeleztem, számlát is szeretnék. Apropó azért pénzt vigyen magával, aki ide készül!:-)

Mala Garden

Ma megengedtem magamnak egy kis kényeztetést - és Siófokon járva útba ejtettem a kedvenc éttermemet.

Most sem csalódtam, ez a hely egyszerűen tökéletes! Közvetlen Balaton-part, sajátságos hangulat, nemzetközi ízek... Közben kellemes, nem túl hangos zene szól. Csak a hangulatomtól függ, hogy épp a magyaros, mediterrán, mexikói vagy akár thaiföldi ízvilágot választom.

Inni például Spécit kértem. És itt nem néztek rám furcsán, pontosan tudták, hogy mi is az!

Ti is tudjátok? Egyszerű: 2 rész Cola + 1 rész narancs. Bár szerintem jobb Pepsivel. És a narancs lehet narancsjuice vagy Fanta. Ízlések és pofonok. Ez a ronda de finom kategória...:-)))

Talán most már ki is találtátok, miért épp "Spéci" a gasztroblogom neve: hát a fentiek miatt. Mivel ez az egyik kedvenc italom és ezt tudja jól az én édes kislányom is, aki nekem ezt a blogot megalkotta!:-) Itt és most is köszönöm Neki!

Előételnek maradtam a leveseknél: mexikói sajtleves csirkével, paradicsomos salsával és tortillával. Szerintem kicsit hamar kiért vele a pincér, magyarul minimum "félkész" alapanyagokból dolgozhatott a szakács, de nem mindegy, ha finom volt? Sajtleves mexikói fűszerekkel, mellé saját készítésű salsa, amibe tortillákat mártogathattam. És persze az ízléses tálalás! Nagyon jópofa volt így együtt ez a kombináció!

Amíg kihozták a második fogást, kicsit volt időm nézelődni és gyönyörködni a téli Balaton-partban. Imádom, hogy az asztalom mellől látszik a víz! Sőt nyáron egyenesen ki lehet ülni közvetlenül a vízpartra (egészen oda a kukákon túlra kiépített pódiumra...). 

Főételnek kacsamellet kértem camemberttel, zöldborsó pürével és tócsnival. Megvallom a tócsni a gyengém, szerintem azért döntöttem e mellett a fogás mellett. De így utólag teljesen elégedett vagyok a választásommal. A kacsamellet jól átsütve kértem, mivel nem mindig volt szerencsém a rozé változattal - és tényleg rendesen meg is volt sütve. Természetesen rajta volt egyik oldalon a kacsa bőre is, ahogy illik. Enélkül az íze sem lenne olyan finom! Szóval minden úgy volt, ahogy a nagykönyvben meg van írva, bár a "héja" sülhetett volna picit ropogósabbra, mert így aprócskát elrágódtam rajta... A tócsni pedig az én kedvenc körítésem (igazából önmagában is igen szeretem), nagyon jól illett ehhez a fogáshoz - és amint látjátok, a tálalásban is jó '"alapot" szolgáltatott. A camembert sajt, a zöldborsópüré és a szintén édeskés barnaszósz-féle is teljesen összhangban volt, igazán jól összepasszolt minden! Na és a szervírozás az itt is hibátlan volt! Ugye milyen jól néz ki? Még most is összefut a nyál a számban!

Ugyan ezek után már nem is voltam igazán éhes, dehát láttam, amint a pincér kivitt valami fantasztikus desszertfélét az egyik asztalhoz - és nem bírtam ki, hogy én is ne kérjek egy ugyanolyant: epres-túrós császármorzsatorta. Hát ez valami fantasztikus volt. A császármorzsa túróval tortává építve, meglocsolva finom eperszósszal és persze eprekkel. Az a taréj a tortán nem tudom, miből lehetett, de ropogós volt és finom! A sárga bogyós dekoráció pedig a physialis - én a hidegtálas fogadásoknál is a dekorációt szoktam először megenni, ő sem maradt ott a tányéron...:-) Az egész úgy ahogy volt, maga volt a csoda! De szerintem a fotót látva ezt talán Ti is eltudjátok képzelni!

Nos ennyi finomság után már levegőt is alig kaptam... De hát ezt nem lehetett kihagyni! Ha ilyen fajta kényeztetésre vágytok, bárkinek szívesen ajánlom a Mala Gardent! Érdemes megemlítenem, hogy a kiszolgálás is hibátlan volt! A pincér figyelmes volt, mindig jókor jött és minden kérdésemre készségesen válaszolt. Ja és ugyanolyan szép golyó feje volt, mint most nekem...:-) Úgy láttam, hogy ez ott "egyenviselet", mert a másik pincér kobakja is ilyen tar volt...:-))) Na és persze azt is tudni kell, hogy nem ez a legolcsóbb étterem a Balatonparton, de tuti az egyik legjobb! És hát egyszer élünk...

Brilliáns pálinka-kóstoló

A tegnap estém igen kellemesen telt, hiszen a Brill Pálinkaház nem kevesebb mint 9 (!) igen finom nedűjét kóstolhattam végig barátaimmal, volt amelyikből még vissza is kóstoltunk a végén. Ki a fene gondolta volna, hogy így bírjuk a piát...:-)))

Azt hiszem nem én vagyok az egyedüli, aki eddig csak igen keveset hallottam a Brill pálinkákról - viszont nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ebbéli hiányosságomat sikerült pótolnom!

Köszönet érte házigazdáinkon kívül drága feleségemnek is, aki vállalta, hogy egy ilyen este után hazafuvaroz minket! Na de végülis be sem rúgtunk igazán...:-)

A program egyébként a szekszárdi Borkultúra Szabadegyetem rendszeres havi össze-jöveteleinek egyike volt:  
http://igyk.pte.hu/files/tiny_mce/File/boregyetem/BSZEmeghivo_20120111.pdf.  

Irigykedve láttam, hogy a társaság nagy része már igen otthonosan érezte itt magát, valószínűleg a sokadik ilyen szeánszon sajátítja el a kulturált alkohol-fogyasztás rejtelmeit... A színvonalas szervezés nagy hozzáértésről tanúskodott. A kóstolók között annak rendje és módja szerint ásványvízzel és frissen sütött chiabatta-falatkákkal semlegesíthettük az ízeket és fojthattuk le némiképp ezt a nem kevés alkohol-mennyiséget. Sőt a poharaink elöblítéséhez - mivel ezek a pálinkák elég intenzív illatanyaggal rendelkeztek - külön kancsó víz állt rendelkezésünkre.

A Brill Pálinkaház alapvetően családi vállalkozás, ám a Krizl Edit és Nagy Attila alkotta páros hozzáértésének köszönhetően harci (értsd a Tolna megyei Harc községi) manufaktúrájukban már több mint 50 féle kiváló pálinka és párlat készül - megannyi hazai és nemzetközi díjat bezsebelve. 

Ezen az estén 4 fajta szőlő és törkölypálinkát, majd 4 különböző gyümölcspálinkát, legvégül egy céklapárlatot (igen, jól olvasod!) volt alkalmunk végig-kóstolni. 

No de menjünk csak szépen, sorban! Némi bemutatkozás és a pálinka-készítés alaprejtelmeinek ismertetésével kezdődött a program, majd 2 hibás illatmintát is kielemezve egész hamar a lovak közé csaptunk és megkezdtük az italok módszeres végig kóstolását. Az ízek és illatok közötti eligazodásban élvezetes útmutatást kaptunk Petzold Attila sommeliertől.

Tudtátok például, hogy amíg a borok pohárban történő megforgatása, "lögybölése" jobban kihozza az illatukat, addig ezt a pálinkákkal nem javallott csinálni?! Ezeket minél jobban összerázzuk ugyanis, annál gyorsabban elillannak a finom illatanyagok és előtérbe kerül az alkohol. Szóval csak finoman, óvatosan forgassuk meg inkább!

Szinte épp úgy, mint sok hagyományos borkóstolón - itt is egy finom, friss Irsai Olivérrel kezdtük a kóstolást, csakhogy ez itt egy visszafogottan illatozó szőlőpálinka formájában jelent meg. 2010-es évjárat, színében teljesen transzparens, ízeiben könnyed, az édes és citrusos elemeket rendkívül jó arányban elegyítő itókát ízlelhettünk meg. Kezdésnek nem is lehetett volna jobb választás! Nálam igazából már ekkor tudatosult, hogy ettől az estétől sokkal többet fogok kapni, mint  amit reméltem...

Nekem már ez az első próba is igencsak csípte a nyelvem hegyét, de a további kóstolások után egyenesen meg mertem volna esküdni rá, hogy legalább 50%-os harapós itókákkal volt dolgunk. Ehhez képest házigazdáink biztosítottak róla, hogy az összes gyümölcs-pálinkájuk mindössze 40 %-os alkohol tartalmú. Csalóka dolog hát ez kérem szépen!!!

Másodikként egy 2007-es Kékfrankos szőlőpálinka következett. Na ne gondolja senki, hogy ez hasonlóképp piros, mit a bor változata! Kissé talán opálosabb, érettebb, de azért ez is szinte víztiszta színű volt mint az előző tétel. Ízében zártabb, kissé az olajos magvak is érződtek.

A harmadik tétellel áttértünk a törkölypálinkák világába. Ugyanezt az olaszoknál grappának neveznék... Ami a szőlészeknek melléktermék, az a pálinkafőzőknek kiváló alapanyag... Erről már ez a 2007-es Cserszegi fűszeres törkölypálinka is tökéletesen meggyőzött. Ez is szinte teljesen színtelen, de már kissé testesebb, olajosabb, a pohár falán szépen, lassan folyik. Citrusos ízvilág, a lime-ot határozottan kiérezni belőle, emellett érdekes módon az Earl grey tea juthat még eszünkbe az italt lassan kortyolgatva.

A negyedik "fogás" egy igazi nagyágyú volt, egy 2004-es, már a csúcsformáját mutató, több évig fahordóban is érlelt Cabernet franc törkölypálinka. Már a színe is csodálatos: mélysárga borostyánszínű, sűrűn folyó, olajos, lassan, méltósággal csurog le a pohár falán. Ízében a whisky, aztán egész erőteljes konyak jelleg tűnik elő (no nem akármilyen, afféle Armagnac), majd némi diós, sőt igazi diós tészta illatot éreztem. Pár kóstolással később újra beleszagolva a pohárba egészen jól kivehető fügeillat, némi mazsola, sőt dohánylevél illata érződik. 

Ezzel véget ért a szőlőből készített pálinkák sora - és nekem - aki eddig nem igazán rajongtam a törkölypálinkákért - mostanra teljesen megváltozott a véleményem ezekkel a párlatokkal kapcsolatban. 

Ezután biztosan gyakrabban megízlelem ezeket a pálinkákat is! Áttértünk hát a gyümölcspálinkákra, mindjárt egy 2009-es gönci magyar kajszibarack pálinkával kezdve ezt a sort. Nekem ez lett a kedvencem. Gyönyörű víztiszta szín, könnyed, mégis igazi, savanykás kajsziillat. Ízében telt, kajszilekvárt idéző, Magyarország déli részéről származó gyümölcsből érlelt, igazán kedvemre való itókát kóstolhattam. Később némi kesernyés mag-íz is előtűnik, de nem kellemetlen módon.

A hatodik feladat egy 2008-as besztercei szilvapálinka megízlelése volt. Némileg tört, de egészen világos színű. Nekem itt nem érződött annyira egyértelmű szilvaillat, de hát nem is nagyon ettem még igazi besztercei szilvát... Állítólag markáns különbség van a különféle szilvafajták ízében. Megízlelve kellemesen telt, a szilva íze is jobban előtűnt már, némi mentás, sőt kék virágokra emlékeztető aromákkal kiegészülve.

Hetedikként egy piros vilmoskörte pálinka érkezett, friss, 2010-es évjárattal. Még talán kissé kevéssé összeállt, némi nyerseséget mutató, pályája felfelé ívelő szakaszában járó párlat volt ez, de kis időt hagyva a pohárban szépen kinyílt az illata, jól érezhető héjzamattal, később ízében az édes, grízes körte jött elő. A sommelier szerint a frissen felszelt champion gomba illata is kiérződik belőle, de bevallom ezt én nem tudtam már hova tenni...

Utolsó gyümölcspálinkánk megint csak nem akármilyen volt, egy 2009-es fekete ribizli pálinka érkezett. Törtfehér színű, a pohár falán ez is szép olajos nyomot hagyó, illatában is gyönyörűen a fekete ribizlit idéző tétel volt. Ízében különböző fűszerek (ánizs, édesgyökér) és némi kesernyésség volt kiérezhető.

És ezután jött a "bónusz": a céklapárlat. A Brillnél már egy ideje kísérleteznek különböző zöldségekből alkoholos párlatok előállításával, így pl. spárga, medvehagyma vagy sárgarépa párlatok is készülnek. Végülis mindenből lehet alkoholt előállítani, amiben legalább egy gramm cukor van. Ez a 2010-es céklapárlat 46%-os alkoholtartalommal egészen meglepően iható volt. Na azért nem hiszem, hogy ezután átszokom a zöldségpárlatokra, de végülis néha belefér egy kis változatosság. Színe meglepően tiszta, semmi lilaság, illatában a földet juttatta eszünkbe és a marharépát. Ízében tisztán érződik a céklaíz, mindemellett mintha a földbe harapna az ember. Különösen olyan országokban, ahol kedvelik a céklás ételeket - ez kitűnő kísérőjük lehet. 

Itt aztán véget is ért a hivatalos program, de azért levezetésként még lecsúszott 1-2 visszakóstolás a készlet erejéig... Nekem talán a kajszi tetszett a legjobban, a körtére meg nem emlékeztem eléggé, ezért ezekkel bizony tettem még egy próbát...:-))) 

De a végén még a kedves felszolgáló hölgyek is lazultak egy kicsit, még nekik is maradt mit megkóstolniuk...:-) 

El kell mondanom, hogy a Brill Pálinkaház igen nagyot nőtt a szememben! Mindegyik megkóstolt tétel teljesítette, sőt felülmúlta az elvárásomat! Ízesek, illatosak, nagyon egyben vannak. Aki megnézi a honlapjukat, az láthatja, hogy még ennél is több izgalmas tétel vár ott további kóstolásra...

Mi ennyi pálinka ledöntése után sürgős szükségét éreztük némi étel magunkhoz vételének, és itt semmiképp sem valami könnyű salátára gondoltunk. Szerencsénk volt ezzel is, feleségeink "begyűjtése" után - akik inkább egy teázásra szavaztak nagyon helyesen, hiszen különben ki vitt volna haza minket?:-)) - a szekszárdi Yankee Pubra esett a választásunk, ahol hamisítatlan Western-hangulat fogadott, amihez stílusosan jóféle amerikai étkeket is kínáltak. Hál' Istennek itt már száműzték a hamutartókat, így talán nem csak az elfogyasztott pálinkák okán éreztük igen kellemesnek a légkört. Az ételekkel is elégedettek voltunk, bár elég sokára jött ki velük a pincér, de közvetlen stílusa és a viszonylag szolid árak ezt könnyen feledtették. Na erről most többet nem regélek, talán majd legközelebb...

Mert remélem lesz legközelebb, mondjuk egy hónap múlva, ugyanígy... Akkor például majd a mátrai fiatal borászok mutatkoznak be a Borkultúra Szabadegyetem szervezésében. 

Végre egy olyan képzési forma, amit minden "tanonc" maradéktalanul élvez...:-)))